Őssejt kutatás

Életet menthet: Őssejt-transzplantáció – fajtái és hatásai

Az őssejt-transzplantáció a hagyományos kezelés kiegészítéseként használható, de hasznos lehet akkor is, ha daganatos betegségek következtében elpusztult a csontvelő. Az őssejtekből származik az összes differenciált sejt. Az embriókhoz hasonlóan a felnőttek is rendelkeznek őssejtekkel. Az őssejteket a csontvelőből vagy a vérből nyerik. A csontvelő-átültetés az őssejt átültetés egyik formája, mivel a csontvelő olyan őssejteket tartalmaz, amelyekből több vérsejttípus is képződik. Az őssejt-transzplantáció a hagyományos kezelés kiegészítéseként használható leukémiában, egyes limfómákban (például: Hodgkin-kór) és aplasztikus anémiában.

Gyermekkorban egyes genetikai betegségek kezelésére is alkalmas. Ilyenek: atalasszémia,(Hemoglobin rendellenesség, mely veleszületetten öröklődő betegség, vérszegénységgel jár) sarlósejtes vérszegénység, és néhány veleszületett anyagcsere- vagy immunhiányos betegség (például krónikus granulomatózis).

Az őssejtek olyan esetekben is felhasználhatók, ha daganatos betegségek (például emlőrák kezelésére adott nagy dózisú kemoterápia vagy sugárkezelés) következtében elpusztult a csontvelő. Az őssejt átültetés a Parkinson-kór és Alzheimer-kór kezelésében is hasznos lehet.

Ez esetben az átültetett őssejtek idegsejtekké alakulhatnak át.

Őssejtek köldökzsinórvérből

A köldökzsinórvér őssejtjei felnőtt típusú, hemopoetikus őssejtek. Hemopoetikus őssejteknek a csontvelő illetve a köldökzsinórvérben található őssejtek nevezzük. Képesek az osztódásra és a specializálódásra, azaz arra, hogy például a csontvelőt, a vért és az immunrendszert alkotó fő sejtekké alakuljanak.

A köldökzsinórvér az őssejtek természetes, vitán felül álló forrása, mely számos előnnyel jár a többi forráshoz képest.

Szöveti őssejtek

A felnőtt szervezetben a szöveti őssejtek biztosítják az élet során a folyamatosan használódó szöveteink állandó újraképződését. A szöveti őssejtek folyamatosan osztódó vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen. Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különböző, a szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni. Ez az a tulajdonságuk, amiért oly becsesek a tudomány és a gyógyászat számára. A felnőtt szervezetben nagyon kevés szöveti őssejt van. Legnagyobb mennyiségben a csontvelőben találhatók.

Őssejt-transzplantáció

Az őssejt transzplantáció főbb típusai 1. Az őssejtek a páciens saját sejtjei (autológ transzplantáció) 2. Az őssejtek donortól származnak (allogén transzplantáció) Autológ transzplantáció esetén a beteg saját őssejtjeit még a kemoterápia vagy a sugárkezelés előtt a keringő vérből gyűjtik össze, majd tisztítják, hogy eltávolítsák belőle a maradék rákos sejteket. A begyűjtött őssejteket fagyasztva tárolják, majd a kemoterápiás kezelés után visszajuttatják a szervezetbe. Elegendő mennyiségű sejtet általában két transzplantációs eljárás során lehet összegyűjteni.

Előnyei: Kisebb a kilökődés veszélye, gyorsabb a megtapadás. A legújabb klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a saját sejtek egyszeri beültetése után, csökkentett intenzitású kondicionáló kezelés szükséges.

Hátrányok: Egyes rákos sejtek megmaradhatnak, ezért a beavatkozás után is kemoterápia vagy sugárkezelés szükséges.

Donortól (allogén transzplantáció) származó őssejtek esetén a sejteket a csontvelőből nyerik. A csontvelő-átültetés során a donorból rendszerint általános érzéstelenítésben, a csípőlapátból, egy tű segítségével veszik le a csontvelőt. Az átültetés során az őssejteket a páciens vénájába juttatják. A beadott őssejtek a beteg csontjaiba vándorolnak, ahol osztódni kezdenek, és vérsejteket képeznek.

Előnyei: A donortól származó átültetett őssejtek rák mentesek. Mivel a transzplantáció létrehoz egy új immunrendszert, a rák pusztító hatása folytatódik a transzplantáció után.

Hátrányai: Az őssejt-átültetés komoly veszéllyel járó eljárás, mert a páciens fehérvérsejtjeinek száma jelentősen csökken a kemoterápia vagy sugárkezelés hatására.

Ezért 2-3 hétig, amíg az átültetett őssejtek nem képeznek a védelemhez elegendő fehérvérsejtet, a nagy fertőzési veszély miatt elkülönítik a pácienst. A fertőzésekkel szembeni védekezés elősegítésére a donor véréből származó antitestek adhatók a befogadó félnek.

További probléma, hogy a donorból származó új csontvelőben olyan sejtek termelődnek, amelyek megtámadják a befogadó fél sejtjeit; graft-versus-host betegséget okozva. Ennek a veszélynek csökkentésében a vérsejtek termelődését serkentő növekedési faktorok segítenek. Mindemellett az eredeti betegség is kiújulhat, vagy a szervdonor őssejteket nem fogadja be a szervezet.

Hogyan lehet eldönteni, hogy melyik transzplantáció a megfelelő a páciens számára?

A kezelés típusa függ a páciens: életkorától, és általános egészségi állapotától, a korábbi kemoterápia/sugárzás utáni csontvelő állapotától, hogy van-e a páciensnek testvére, ikertestvére, esetleg szükség van-e egy donorra, vagy köldökvérre.

A transzplantációt megelőző és az azt követő leghatékonyabb vizsgálati módszer:

Az FDG-PET vizsgálat segít a csontvelő érintettség felmérésében, valamint a módszer azzal az előnnyel is bír, hogy segítségével jól vizsgálhatók azok a csont régiók is, amelyek viszonylag távol helyezkednek el azoktól a területektől, ahonnan hagyományosan csontvelő mintát szoktak venni hisztopatológiai vizsgálat céljaira.

A közelmúlt egyik lényeges tendenciája, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi az FDG-PET használatát a terápiás válasz kiértékelésére. Egyre több a bizonyíték arra nézve (Schöder et al., 2004; Kostakoglu et al., 2002), hogy az alkalmazott kemoterápia 1-4 ciklusát követően elvégzett időközi FDG-PET vizsgálat pozitív eredménye magas fokú jósló erővel rendelkezik egy esetleges rákövetkező visszaesés tekintetében.

Hasonlóképpen azon betegek esetében, akik az őssejt transzplantáció mellett végrehajtott nagy-dózisú kemoterápia előtt állnak, a FDG-PET vizsgálat pozitív eredménye magas jóslóerővel rendelkezik a betegség esetleges terjedésének vonatkozásában (Spaepen et al., 2003).

Ugyanakkor a kemoterápiás kúra korai szakaszában vagy az őssejtterápia előtti salvage terápia utáni negatív FDG-PET vizsgálati eredmény jól korrelál a rövid-távú betegségmentes túléléssel (Kostakoglu et al., 2002; Spaepen et al., 2003; Schöder et al., 2004).