Szívinfarktus után

A szívinfarktus oxigénhiány következtében létrejött szívizompusztulást jelent.
A koszorúerekben lerakódott meszes plakkok szűkítik a szív ereit, és az esetek 90%-ában a szűkületben vérrög alakul ki, mely teljes elzáródást okoz. A súlyos szűkület vagy a teljes elzáródás miatt a szívizomsejtek vérellátása kórosan lecsökken. Ha ez a folyamat hosszú ideig tart, a károsodás visszafordíthatatlanná válik, s kialakul a szívinfarktus.

A szívinfarktus már nemcsak időskori betegség. Manapság egyre több, korábban jellemzően időskori elváltozásnak tartott betegségről derül ki, hogy egyre fiatalabb életkorban jelentkezik és kialakulásának gyökerei a gyermekkorra nyúlnak vissza.

Szívinfarktus során egy hirtelen akadály képződik valamelyik szívkoszorúérben, és emiatt friss vér és oxigén nélkül maradnak az elzáródás mögötti szövetek.

A legújabb kutatások szerint több szövetfajta is képes megújulni: az idegszövet saját és csontvelői őssejtekből, a porc- és csontszövetek kötőszöveti őssejtekből, a sérült máj szintén kötőszöveti őssejtekből áll. Az oxigénhiány következtében elhalnak a szívizom bizonyos területei. Az említett kutatások során szívizomsejteket és vérereket figyeltek meg, ekkor az elhalt szívizomszövet révén megállították az egyébként kóros átalakulás folyamatát, vagyis a sejtek további pusztulását.

Az őssejt terápia, az őssejt szaporító kapszula valamint a Flavin7 javíthatja a szívműködést, valamint erősítheti a kamrák falát is, ugyanis a sejtek a sérülés helyére vándorolhatnak, ahol új izomsejtek és vérerek képződését idézhetik elő.